Nyomorultnak érzem magam. A problémáim háromnegyed részét én generálom magamnak. Gondolok itt az anyagi csődre, az egyre növekvő testemre, a nem túl fényes egyetemi jegyekre. Ezek az átlagemberek átlagproblémái. DE mindig vannak olyanok, akiket ezek felemésztenek. És mindenkinek a maga problémái a legnagyobbak, és azokkal tudnak a legjobban nyavalyogni. Na...hát most nekem is nyavalyogni van kedvem. Bizony... igen. Ezért létrehoztam ezt a blogot, amit vagy frissítek, vagy nem... de most akkor is leírom ide, amit le akarok. Szóval... ha már a világproblémáknál tartunk... ÖRDÖGI KÖRBE csöppentem. Hol is kezdjem? Kiderült, hogy kiújult anyám rákja, nekem nagyon tetszik egy faszi (jah, ha az idetévedő nem tudná, én is az vagyok), holnap találkozunk, és én most azért érzem magam nyomorultnak, mert ahelyett, hogy anyám halálos betegsége miatt aggódnék, azon aggódok, hogy nem fogok-e elbaszni valamit a sráccal. És mivel ezért nyomorultnak érzem magam, nyomorultként viselkedek, és ez szerintem feltűnt a srácnak is a leveleimből, de nem mondja, ami jó. És ettől még anyám mindig halálos beteg lesz...szóval. LEhet, hogy a felhők fölött kék ez ég, de ez kurvára nem érdekel most, amikor épp egy orkán kellős közepén állok. Kurvára egyedül.
